Nincs kötelező haladási irány
Látványos színházi sétának lehetnek részesei május 4-én a Gárdonyi téren járók, A mi utcánk ugyanis nemcsak igyekszik egymásra olvasni az irodalom, a színház és a képzőművészeti műfajok legváltozatosabb formáit, de az alkotók egyszersmind olyan közösségi teret hoznak létre, amelyben a néző maga is részese lehet a képzelet és a valóság intenzív játékának. E játékról kérdeztük a KultBazaar Egyesület két alapító tagját, Bergendi Barnabást és Dézsi Fruzsinát.
Mesélnétek kicsit A mi utcánk kreatív koncepciójáról?
Bergendi Barnabás: A koncepció több szakaszban csiszolódva alakult ki. Első körben felkutattunk levéltári anyagokat, régi újságcikkeket és legendákat a Bartók Béla úthoz, a Gárdonyi térhez és a környékhez köthetően majd a történeteket átadtuk öt kortárs írónak (O. Horváth Sári, Puskás Panni, Gimesi Dóra, Halász Rita, Milbacher Róbert), akik ezekből ihletet merítve friss irodalmi alkotásokat készítettek számunkra. Ezt követően Wilhelm Judit, Szántó Eszter Rita és Koltay Dorottya Szonja vizuális művészek kapták kézhez az elkészült írásokat, akik térinstallációkat álmodtak a szövegekből inspirálódva. Az installációk részeként felkért színészeinkkel (Fodor Tamás, Polgár Csaba, Takács Nóra Diána, Kurta Niké, Bach Zsófia, Martinkovics Máté, Komáromy Bese, Orosz Csenge, Mucsi Kristóf, Laboda Kornél) és Pongor András sound designerrel közösen hangjátékok formájában is életre hívtuk az irodalmi alkotásokat. Így a néző tetszőleges sorrendben végighaladva az állomásokon egy sajátos és személyes narratívával rendelkező audiovizuális élményben részesülhet. Utolsó állomásként pedig - amint lemegy a nap - élesítjük Benze (Farkasinszki Bence - Zsolnay Fényfesztivál, Ozora Fesztivál) hatalmas analóg fényfestését, ami beteríti a Hadik ház mindkét homlokzatát és amit Benze kifejezetten A mi utcánk eseményre készít a látogatóink számára a Night Projection csapatával együttműködve. Este nyolctól DJ Bodoo (Bodó Márton) egy szóló szettel és egy duó live act-tel is készül Svmmit (Pitlu Gergő) közreműködésével, Akosch Warga (Zságer Varga Ákos) pedig szintén hoz nekünk egy egyórás elektronikus zenei koncertet egyenesen Berlinből.
Milyen szempontok alapján alakítottátok ki az alkotócsapatot?
Dézsi Fruzsina: A közös munkánk alapja, hogy tiszteletben tartjuk egymás szaktudását, tapasztalatát és művészi horizontját, és ami még fontosabb: kölcsönösen tanulni szeretnénk mindebből. Ez a tisztelet és alázat volt az a nulladik lépés, mondhatni belépési küszöb, amiből aztán termékenyen és szabadon tudtunk együttgondolkodni. Az már az első pillanatban egyértelmű volt, hogy szeretnénk egy olyan demokratikusan működő alkotócsapatot létrehozni, amely képes kilépni a berögződött művészi – és ezzel együtt társadalmi – reflexekből, és felvállalja azt, hogy csak perspektívái vannak, nem pedig válaszai. Mindketten évek óta dolgozunk különböző független alkotói közegekben, így szinte azonnal egyértelmű volt számunkra, hogy kik is azok, akikkel nemcsak kölcsönösen kíváncsiak vagyunk egymásra, de erre a kíváncsiságra feltétel nélkül rá is merjük bízni magunkat.
Dézsi Fruzsina és Bergendi Barnabás
Mennyiben számíthat a néző hagyományos színházi formától eltérő tapasztalatra?
B.B.: A mi utcánk a legkevésbé sem követi a hagyományos formákat, ez az esemény annál sokkal szabadabb. A kíváncsi érdeklődő idejön a Gárdonyi térre, megkeresi, meghallgatja, megnézi vagy megérinti – szabad döntés – a város egy különleges szövetét aztán mehet is tovább. De azért az esti koncertekre mindenkit visszavárunk!
D.F.: Azt szeretem leginkább ebben a projektben, hogy a néző eldöntheti, milyen kulturális élménybe szeretne bekapcsolódni aznap este. Az installációk mindegyike teljes értékű képzőművészeti alkotás, így a Gárdonyi tér már önmagában is eleven kiállítótérré változik, emellett a hangjátékok által megnyílik egy olyan immerzív színházi és irodalmi univerzum is, amelyet bármilyen útvonalon szabadon be lehet járni. Nincs kötelező haladási irány. Talán éppen ez a kulcs: A mi utcánkat nem a művészi törvényszerűségek, a nagy, univerzalitást célzó narratívák tartják össze, hanem a szabad gondolkodás láthatatlan tere.
Comments